| "Ma megmentettem egy embert".
A pillantsunk tallkozott, amikor az n folyosmon stlt s benzett a kennelekbe. Azonnal reztem, hogy gondterhelt s szomor s, hogy segtenem kell neki.
Elkezdtem csvlni a farkam, de nem tl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megllt nlam, gy lltam, hogy ne lssa htul a kis 'balesetet', ami aznap trtnt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma mg nem stltattak. A gondozknak itt rengeteg dolguk van s nem akartam, hogy rosszat gondoljon rluk.
Amikor elolvasta az ajtn a lersomat s a mltamat, remltem, hogy az nem szomortja el t nagyon. n mr csak elre tudok nzni s szeretnk valakit szeretni s valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzm s gyengden cuppogott. n hozznyomtam a vllamat s a fejemet a rcsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdtk simogatni a nyakamat ; srgsen trsasgra volt szksge.
Egy knnycsepp grdlt vgig az arcn s n felemeltem a lbamat, hogy biztostsam arrl, hogy minden rendbe fog jnni.
Rviddel ezutn kinylt a kennel ajtaja s olyan ragyog mosoly tlttte be az arct, hogy n rgtn a karjai kz ugrottam.
Meggrtem neki, hogy nlam biztonsgban lesz.
Meggrtem neki, hogy mindig ksrni fogom.
Meggrtem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcrl s a szeme csillogsa soha ne tnjn el.
risi szenecsm volt, hogy pont az n folyosmon stlt.
s hnyan vannak mg odakint, akik ezeken a folyoskon mg nem jrtak.
Mennyien vannak, akiket mg meg kell menteni.
Nekem sikerlt legalbb egyet megmenteni kzlk.
Ma megmentettem egy embert! | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
